Karnyújtásnyira (Seobe. Lantmäteriet , Sverige )
Pravac, sever-severozapad.Autor bloga se seli u Karlskrona, na jugu Svedske.Praticni rad u ins tituciji, http://www.lantmateriet.se
A kilencvenes évek Auróra utca-i kutyaszar-óvszerel tarkitott
aszfaltjára visz bennünket ez a rövid história. Szerbia Anyácskánk áltál
celebrált nagyszabású diplomáciai perpatvart igyekeztem kiszellősztetni
és ezokbol a kor szabad emberéhez hasonlatosan, kilincseléssel
töltöttem az időt, útilapu ügyben. A vágómarhának nagyobb utaztatási
szabadsága volt ezekben az években, mint a vajdasági magyar
hajótöröttnek. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy ez a két szüksége
vizumcélú Zenta-Budapest kényutam hoz számomra majd, ha minden
sikerül... némi légiességet a komor években összehevenyészett útibatyum
bugyraiba, amely nélkül nem lehet túlélnie a beteg kisbalkáni szellemi
kalodát a gondolkodás szabadságába beleszeretett ostromfinak.
Nem mérte szerényen a júliusi nap az égi adományt. Tömött társzekérnyi sugárkalász jutott minden négyzetméternyire a budapesti aszfalton, amely látszólag gyürődött a fékező jármüvek súlya alatt a pirosnál. Ezen a napom, mint a Himaja hágása tornyosult előttem a feladat, hogy el kell érnem az illetékes ökörkormányzati irodat és ott szót értsek annak mogorva cselédjével, valami az Ajtósi-Dürer soron a 27-es számon a követségi épületet a maga patológikus emberundor hangulatával. Kiszolgáltatott állapot, nemsok variáció lehetséges ezen a sakktáblán.
Nem mérte szerényen a júliusi nap az égi adományt. Tömött társzekérnyi sugárkalász jutott minden négyzetméternyire a budapesti aszfalton, amely látszólag gyürődött a fékező jármüvek súlya alatt a pirosnál. Ezen a napom, mint a Himaja hágása tornyosult előttem a feladat, hogy el kell érnem az illetékes ökörkormányzati irodat és ott szót értsek annak mogorva cselédjével, valami az Ajtósi-Dürer soron a 27-es számon a követségi épületet a maga patológikus emberundor hangulatával. Kiszolgáltatott állapot, nemsok variáció lehetséges ezen a sakktáblán.
A jól bejáródott frissen örölt kávé és mogyorós csokoládé diszkrét
odacsusztatása ellenére is az állami szolgának képe nehézsúlyú ölközőt
meghazudtolóan kökemény maradt.Rossz napja lehetett őkelmének. Különösen
nehezményezte az utazás céljának a nyomtatványlapon történt leirását,
mint "kultúrális felfrissülés". Zavarta a dolog mindenképpen. Nem
értette vagy nem akarta elméje befogadni, a sok napi nyüg, zsembéskedő
kövérkés feleség vagy hasonlatos köznapi parnasszusokról, hogyan lehet
ilyen lehetetlen dologgal elütni az ember drága idejét és pénzét. Szeme
komiszul visszalesett a keret marcona szoritásából, majd ótestamentumi
módra rendelkezett és kirótt rám még egy sétát a közeli könyvesboltig.
Kicsit túlzás volt a távolság "közeli"-nek való
behatárolása.Gondolhattam volna előre is. Az ilyen hivatali
cirkumdederrumokat csak "tokmányos" bélyeggel lehet elsimitani, amelyik a
magas hivatal falain belül persze nem kapható és a közelinek taksált
könyvkereskedésben pediglen nincsen apró pénz és lehet golgotázni a
pénzváltó-könyvkereskedés-
ökörkormányzati szolga távon egy jó öblös
rondót. Kérdeznéd, miért "tokmányos" a bélyeg? Sohasem értettem miért
éppen ezektől a savanyúképü bájgúnároktól, amelyek az okmányt hitelesitő
bélyegre nyomtatnak, lesz annak hatálya érvényes, viszont a bélyegen
levő kiválóságoknak valós tokája kivehető volt.A téren, mivel már
harmadszorra szeltem át az a bizonyos illetékességi korridort, megkaptam
a "szépfiú felkérést egy kurta nászra" az ott ügyeleteskedő örökzöld
kisasszonykától. Alkalmi durvaság helyett, a szokásos "Siet, nem érti
magyar nyelv", megfelel ilyenkor.
A nyár heve több elkóborolt bárányt hoz a templomok hüs falai közé
mint megannyi egyházi csalafintaság és nyavalyatörös hókuszpókusz a
lelkekkel. Menedékként kitárt kar ilyenkor a lenyomható kilincs az útba
eső templom, katedrális vagy egyéb kőböl épitett felekezeti épületek
ajtaján és testi-lelki felüdülés annak csendes méhében egy séta a komor
szentek, faragványok és bibliai jelenetek felületes szemrevételezése
közepette.Hüst-hozó szent Johanna....Fanyar szájizzel summázza az ember
ilyenkor a szakrális részének elhalványulását és őnmaga földi
gyarlóságait.
Túl lennék a tokmányos bélyeggel kapcsolatos korteshadjáraton és zsákmányommal megalapozott légiós léptetéssel törekszem visszafelé a szúrósszemú inkvizitoromhoz. Közben meglódult az utca népe, amely
azt jelentheti, feldagadhat a sor az állami intézményeben és ezzel a kinos várakozás percei. Habár a lépés heve sebes volt, nem kerülte el figyelmem egy éles légvonat, amely mintha hideg késpengét fektnek a forró
ütőérre végigszántott ábrázatomon. Megállj! Ez nem csupán olyan dohos pince ki-huhogás, nemis az ételbárok szellőzőberendezéseiből előcsalt szellentésdús áramlat.... Egy viharvert, valamikor sárga alapszinü épület kapuja előtt áltam, amely nagykapuja szélen egy föld szinével szinte egyenlő kopott kő lépcső hivatott a bejáratot mutatni. A nagy kapuból nyiló kis kapu nemvolt becsúkva és onnan benntről jött ez a jótékony áramlat.
Kicsit álldogáltam a hirtelen kiutalt óázisban, majd körülvizslattam és kissé beljebb toltam a kapu oldalszárnyát.Nem szólt vissza, nemvolt csendtörő nyikorgás, úgyhogy vehettem úgy, nem tettem valójában semmit.
Odabenn béke honolt és...egy másik univerzum. A méterhuszas falak belső oldalán volt egy másik világ és annak rendszabályai. Ült ott egy ösz öregember tábori székében, baljában görbebottal és jobb kezével galambokat etetett. A téglával kirakott kút kávája fölé ecetfa nőtt és tartott árnyékot alant. Az udvart körbefutotta a felső részén nyitott tornác. Szemben az öregemberrel félárnyékban egy macska feküdt szétvetett tagokkal és néha libbenő sepregető farokvéggel.Figyelte a galambokat, amelyek bolondos köröket irtak az udvar porában és egymást noszogtatva szedegették az eleséget, figyelte az öregembert, aki a törvényt tartotta a most élő összes udvari lény felett.Az öregember keze lassan mozdult és csak akkor, amikor már a galambok egymást kezdték csipkedni, egyéb hijában. Azután az eget is nézte és nézte a macskát is. Töretlen rend és biztonság.
Ellentéte mindannak, amelyet a méterhuszas falakon kivüli birodalom lényei mondhatnak egyetlen életüknek. Szólni nem illett, befelé mozdulni sem volt illdomos. A mozgásra felfigyel a macska, a galambok veszélyt észlelnek a macska mozgására és elrepülnek az öregember meg esetleg a macskához dobja a botot és eltünik a varázs.
Visszahúztam a kapu szárnyát, annyira amennyire az nyitva volt illetéktelen behatolásom előtt. Valahogyan úgy tünt nekem, mostantól nincsen olyan sürgős dolgom ebben a városban, valamint máshol sem és várható utammal kapcsolatban költött illúzióim is kártyavár alapokra szálltak. Mit is cselekszek vaójában? Fáradok, kiteszem magam mindenféle intézménynek, mustrának és megkérdőjeleznek mindenfelé, vizsgáló tekintek és böröndnyitogató állami hivatalnokok túrkálnak majd az úti-poggyászomban, külön sorba állitanak majd abba a másik országba való belépésnél, mint valami leprást...Itt pedig ez az őszhajú ember a forró nyári naptól is védve nyugalma oázisának koronázatlan királya.
A kép és a varázslat sokszor meglátogatott azóta, különféle élethelyzetkeben és az álomjárás idején. Egy tartós, alapokba befészkelt nyugtalanság is jár ezzel az álomsorral. Talán önmagát látja az ember, annak rendelti deje előtt.
Túl lennék a tokmányos bélyeggel kapcsolatos korteshadjáraton és zsákmányommal megalapozott légiós léptetéssel törekszem visszafelé a szúrósszemú inkvizitoromhoz. Közben meglódult az utca népe, amely
azt jelentheti, feldagadhat a sor az állami intézményeben és ezzel a kinos várakozás percei. Habár a lépés heve sebes volt, nem kerülte el figyelmem egy éles légvonat, amely mintha hideg késpengét fektnek a forró
ütőérre végigszántott ábrázatomon. Megállj! Ez nem csupán olyan dohos pince ki-huhogás, nemis az ételbárok szellőzőberendezéseiből előcsalt szellentésdús áramlat.... Egy viharvert, valamikor sárga alapszinü épület kapuja előtt áltam, amely nagykapuja szélen egy föld szinével szinte egyenlő kopott kő lépcső hivatott a bejáratot mutatni. A nagy kapuból nyiló kis kapu nemvolt becsúkva és onnan benntről jött ez a jótékony áramlat.
Kicsit álldogáltam a hirtelen kiutalt óázisban, majd körülvizslattam és kissé beljebb toltam a kapu oldalszárnyát.Nem szólt vissza, nemvolt csendtörő nyikorgás, úgyhogy vehettem úgy, nem tettem valójában semmit.
Odabenn béke honolt és...egy másik univerzum. A méterhuszas falak belső oldalán volt egy másik világ és annak rendszabályai. Ült ott egy ösz öregember tábori székében, baljában görbebottal és jobb kezével galambokat etetett. A téglával kirakott kút kávája fölé ecetfa nőtt és tartott árnyékot alant. Az udvart körbefutotta a felső részén nyitott tornác. Szemben az öregemberrel félárnyékban egy macska feküdt szétvetett tagokkal és néha libbenő sepregető farokvéggel.Figyelte a galambokat, amelyek bolondos köröket irtak az udvar porában és egymást noszogtatva szedegették az eleséget, figyelte az öregembert, aki a törvényt tartotta a most élő összes udvari lény felett.Az öregember keze lassan mozdult és csak akkor, amikor már a galambok egymást kezdték csipkedni, egyéb hijában. Azután az eget is nézte és nézte a macskát is. Töretlen rend és biztonság.
Ellentéte mindannak, amelyet a méterhuszas falakon kivüli birodalom lényei mondhatnak egyetlen életüknek. Szólni nem illett, befelé mozdulni sem volt illdomos. A mozgásra felfigyel a macska, a galambok veszélyt észlelnek a macska mozgására és elrepülnek az öregember meg esetleg a macskához dobja a botot és eltünik a varázs.
Visszahúztam a kapu szárnyát, annyira amennyire az nyitva volt illetéktelen behatolásom előtt. Valahogyan úgy tünt nekem, mostantól nincsen olyan sürgős dolgom ebben a városban, valamint máshol sem és várható utammal kapcsolatban költött illúzióim is kártyavár alapokra szálltak. Mit is cselekszek vaójában? Fáradok, kiteszem magam mindenféle intézménynek, mustrának és megkérdőjeleznek mindenfelé, vizsgáló tekintek és böröndnyitogató állami hivatalnokok túrkálnak majd az úti-poggyászomban, külön sorba állitanak majd abba a másik országba való belépésnél, mint valami leprást...Itt pedig ez az őszhajú ember a forró nyári naptól is védve nyugalma oázisának koronázatlan királya.
A kép és a varázslat sokszor meglátogatott azóta, különféle élethelyzetkeben és az álomjárás idején. Egy tartós, alapokba befészkelt nyugtalanság is jár ezzel az álomsorral. Talán önmagát látja az ember, annak rendelti deje előtt.
(Budapest -Malmö)