Krita och kärlek

Jag kände en kvinna hon var stolt och i fjärran
står hennes kyrka med tuppen på taket som lekte
med vindar och utdelade honung och kanel till alla

Jag kände en kvinna som var leendets konstnärinna
med snabba steg och rosenbuskens törnen och dofter
hon kom aldrig nära mig från sin konstgjordplanet

Jag kände en kvinna mystisk cyklon över Atlanten
Som blev ödet för många sjömän i sargasso havet
av sömnlösa nätter och i längtans giftiga mörker

Jag kände en kvinna en blek skugga i solstrålarna
Med svag arm men viljans styrka visade hon vägen
Med lysande spår till vårnätters ensamma tiggare

Jag kände en Kvinna en aktsam hand på min tinning
I tider när febern vill vinna över hjärtats klang
Denna finns alltid I minskande livets ökande fart

(Kalmar -Värsnäs januari 2015)

Izzásban, ám csendre intve

Ablakomba vert tanyát a nyár
Rőt fényü naplementéknél látni
Poros utcácska szürke leplén át
A forróságba elalélt táj arcát.
Felszemü zsaluk hasadékain át
Beszüremlik a langy galambbúgás.
Tüzszünet ideje ez a fák alatt
Nagy lélegzetvétel csaták előtt.
Partmenti tivornyás zakatolásban
Holdfényt utaztat a folyam habja.
Új pókok régimódi hálókat szőnek
Apró éji órák éles eszmélésében.
Halovánnyá érik itt az árnyék.
Folyóhoz csendes denevérszárnyon
Kegyes fuvallat jó tündérként jő:
Hátratolt kalapja darutollait
Ősz urfi álmodozva lengeti.

(A Tiszánál, 2013 július 27)

Bugyorbontásban

Nincsen visszatértés, csak az út van.
Hamuból egyazon tüz újra nem lobban.
Nincsen másodszorra, nincsen újra.
Csak az út van és annak vándora.
Sima tó tükrét ha kaviccsal sérted,
Körkörös gyürük láncolata táncol.
Hiába vijjogja emléked héja percét,
Szertelen táncára sima tükör zárult.

(A Tiszánál, június , 2012)

Den enda som lyser

Det enda som lyser
är ett vackert leende
En levande ljusfjäril
mot mörkrets tjocka filt
Ett rätt uttalat ord
En hand i mina händer
som ger Tron bärkraft
över sömnlösa floden
i nätternas oroliga tid.

Den enda som lyser
är en vacker blomma
En flicka som drömmer
om vårens strålande tid
Leendet blir till skratt då
som tonar över åkrarna
och den bleka Tjänaren
Själens förtvivlan tystnar
den inre dimman lättar.
(Värnanäs)

Beszédes csend

Feledés langy esőfüggönye mögül
Egy kedves kép mélyből felmerül
Fülembe hallom, ha gondolok rája
Serény futamok csengős paripája
Ködös novemberek unalomüzője
Vasárnap délelőttök hü követője
Akadozó ujjak gondolata szerint
Botladozva, de a nóta kikekedik;
A lélek mi mögötte munkál egész
Pajkos gyermekként kilóg a rész
Húrokon hintázva lengedez a dal
Idő habárcsából menekülni akar
Cifra ablakokban nem teremnek
Kerti virágokat kertek nevelnek.

Elnémult hangja, por ült reája
Elcsendesedett Apám citerája.

(Bacskossuthfalva, 2011 január)

Ki látott engem itt...?

Nyárból elszólit az Ősz ismét,
Csillapodik a kevély gondolat.
Egérkék éles fogai dióba vájnak.
Emléke maradt a most látott tájnak.
Árnyékkent kúszik a megsejtés,
Uszályán rőt hajnalok élednek.
A folyó hátán csónakost figyeltem
Ki látott engem itt?
Voltam, láttam, mentem.

Ad dictum

Hittel koronázva és hitetlenül az emberben,
nem tartok tenyeret szánakozásra.
Nem kérek és nem koldulok rideg falak,
kihült tüzhelyek és bezárt kapuk elött.

Ladikom tompa koppanása túlpart
fénytelen fövényén a Parancsolat:
Nem várat sokáig magára.
Éltető erőim elejét gyengiti a Tudat.
Felhigult elmém vitorlát késve bont,
s tomboló ár ellenében szárnyszegett;
Sivatag-napok perzselő vádjai alatt.

Nem sejthetem, amikor járok odafent,
életem csúcsáról mikor tekinthetek alá,
de félem álmomban is az örök hideget,
hallom a rámdobott guruló göröngy zaját.

Kisebb tüzben, s több lánggal égni el,
Hallom a távolból a csipkebokor szavát.
Egy árva madárka esti csillagot köszönt,
De ki lészen ki megérti e csendes danát?