Friday, October 17, 2008

A Közelitő Tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
(Berzsenyi Dániel ,1804 után.Részlet)

Kedvemre való e szineknek lángolása,
Tünő időnek állit vidám emlékeket.
Bortol piros arcú cimborák dálát hallom.
Midőn alant levélpatak csörgedez.

Nyár heve érlelte mézet gyűjt a gazda,
Kegyes napsugár járja a dombtetőt.
Gondos kezek nyomán siklik a munka,
A fanyarság daróca messzire menekült.
(2008)



0 Comments:

Post a Comment

<< Home